A Zsámboki Népi Együttes múltja a Gyöngyösbokréta-mozgalomig vezethető vissza, amelyhez 1935-ben csatlakozott Csincsura Sándor helyi tanító vezetése alatt.

Első bokrétás fellépésük 1935. augusztus 19. és 20-án volt Budapesten a Szent István napi ünnepség keretén belül. 1936-ban ismét részt vettek ezen az ünnepségsorozaton.

Jelentősebb bokrétás fellépésük volt 1937-ben két alkalommal.

Az egyik 1937. május 16-án a váci Pokol Csárda mellett megrendezett "Magyar Pünkösd" ünnepségeken, a másik pedig a budapesti királyi palota kertjében az olasz királyi pár fogadásán.

1940-ben meghívást kaptak a jugoszláv külügyminiszter fogadására, Turára.

A zsámboki bokrétások azonban nemcsak az imént felsorolt bemutatókon jeleskedtek, hanem hagyományosan minden évben bokrétás napokat szerveztek Zsámbokon. 1946-ban épp egy ilyen zsámboki bokrétás napon alakult újjá formailag a Gyöngyösbokréta. Az újjáalakulás ellenére mégis hamarosan mély hallgatás vette körül ezt a mozgalmat.

Az utolsó fellépésre - amelyen Zsámbok is részt vett - 1948. március 20-án került sor a Vármegyeház közgyűlési termében "Felszállott a páva" címen, Volly István rendezésében.

Csincsura Sándortól a bokrétások irányítását a helyi iskola igazgatója, Janda József vette át 1944-ig. 1945-től kilenc évig Györe Béla volt a vezető, akinek nemcsak a Zsámboki Népi Együttes létrehozását, de a zsámboki József Attila Művelődési Ház megnyitását is köszönhetik a zsámbokiak.

Györe Béla munkáját a turai kántortanító Kovács István segítette, aki hazánk első Kossuth-díjas népművelője volt. Györe Béla halála után ideiglenesen Szarvas Ferenc vette át az együttes vezetését, majd őt Jászai Béla iskolaigazgató követte. 1956-tól Györe Béláné a vezető.

Mivel az együttes hagyományőrző, ezért nagy gondot fordítottak a régi népdalok összegyűjtésére a legidősebb generáció közreműködésével. Ezeket a népdalokat az együttes asszonykórusa adta elő. 1970-ben Turán rendezték meg a Galgamenti Népi Fesztivált. Itt Zsámbok a lakodalmassal szerepelt, becslések szerint 400 fővel. Elnyerték a Fesztivál első díját, úgyszintén 1972-ben és 1975-ben is. 1976-ban a Népművelési Intézet nívó díját kapták meg.

A Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal felfigyelt eredményes fellépéseire, a páratlan népviseletre. Kérésükre az együttes szerződést kötött a hivatallal, amelynek szervezésében ezután több mint 700 lakodalmast mutattak be mind külföldi, mind belföldi idelátogatóknak. Ebbe azonban nem számítanak bele azok a lakodalmak, amelyeket külön felkérésre különböző intézményeknek, kórházaknak, könyvtáraknak, népművészeti egyesületnek adtak elő.

A bemutatók hátterében rengeteg olyan tényező állt, amely befolyásolta a népi együttes tevékenységének megítélését. A tagok a napi megfeszített munka mellett rendszeresen próbáltak, minden szabadidejüket ez emésztette fel. Szívvel-lélekkel tették, éppen ezért megválogatták, kit fogadnak maguk közé.

A Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal megszűnésével az 1990-es évek elején a menedzselés hiánya miatt mind kevesebb lakodalmas bemutatására került sor.

A Zsámboki Népi Együttes azonban ma is működik: az asszonykórus, a nyugdíjas férfiak újabb és újabb dalokkal, a gyermekcsoport pedig újabb és újabb táncokkal, játékokkal készül a következő felfedezésre.

A Népi Együttes által bemutatott műsorok

Lakodalmas

A lakodalmasnak három változata volt. Kettőt ezek közül színpadon, zárt környezetben mutattak be. A különbségük abból adódott, hogy míg az egyiket belföldön adták elő, addig a másik a franciaországi fellépéssorozatra készült és a zsámboki népszokások felelevenítésén kívül más, magyarországi táncokat is tartalmazott. Így került bele a botos és üveges tánc.

A harmadik változata a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal szervezésében bemutatott lakodalmas volt . Ez a falumúzeum megtekintésével kezdődött. Innen vonultak a helyi vendéglőbe, ahol kaláccsal, itallal várták a vendégeket. A menyasszony búcsúztatása után megkezdődött a vacsora a vőfély segítségével, amelyen eredeti rigmusokkal fűszerezve tálalták fel a hagyományos lakodalmas ételeket.

A vacsora alatt az együttes énekével és táncával szórakoztatta a vendégsereget, amit a menyasszonytánc zárt a vendégek bevonásával.

Ezt a fajta lakodalmast nevezik a helyiek -műlagzinak-.

Téli esték

Szereplői felelevenítették a régi szokásokat, babonákat és közben sok jóízű helyi népdalt énekeltek. Nem hiányzott ebből a csutkából ólat építő gyerek, de az éjjeliőr sem, aki énekszóval figyelmeztette és hazatérésre szólította fel a késő estig elmaradókat: ".......... ütött már az óra, térjetek már nyugovóra " (LAPU ISTVÁNNÉ 1986)

"Regruta a babám"

Színpadon mutatták be a katonaélettel kapcsolatos eseményeket is. A szereplők többségét fiatal legények és idősebb asszonyok tették ki: megjelenítették, milyen büszkeség és egyben fájdalom az anyáknak, ha fiukat besorozzák.

A legény szeretője nemzetiszínű szalaggal díszített kalapot dobott be a sorozóhelységbe, ha szeretője megfelelt, de sárga szalagos kalap ihlette azt, akit nem soroztak be. A műsor alatt ideillő dalok hangzottak el:

1. A zsámboki iskolára süt a nap,

megjöttek a vizitáló tiszt urak.

Azt sem kérdik, hány centi magos vagyok,

már a nevem a papíroson ragyog.

Mikor engem a főorvos vizitált,

édesanyám a kapuban sírdogált.

Eredj haza, édesanyám, ne sirass,

van még otthon három árva, neveld azt.

2. Egyes fia vagyok az anyámnak,

mégis besoroztak katonának.

Kihúzták rám az első cédulát,

itt kell hagynom ezt a barna kislányt.

"Viszik a menyasszony ágyát"

A lakodalmas ceremóniájához tartozó szokást szintén színpadra írták. A műsor úgy kezdődött, hogy a legényes ház megérkezett a lányos házhoz a staférungért. Kérték a fészket, mire a lányos háztól egy kosár szalmában tojásokat hoztak ki. A legényes ház tagjai csodálkozva közölték, hogy ők a párnákra és dunyhákra gondoltak. Hosszas alkudozás után végül kocsira rakták a dunyhákat, párnákat, ruhákat. Mindez nagy vagyon volt, mert minden lány igyekezett 20-25 szoknyából, kacókból, féketőkből és kézzel varrott takarókból, szövött használati eszközökből álló staférungjával megjelenni a vőlegényes házban.

Ezzel megindult a kocsi, amelyen az asszonyok állva, énekelve tartották az ágyneműket és közbekiabálták: "Viszik a menyasszony ágyát, elvesztették a párnáját," (LAPU ISTVÁNNÉ 1986)

1. De szép kocsi, négy ló van előtte,

Barna legény ül az elejébe.

Hajlós ostor, gyöngyvirág annak a nyele,

Én vagyok a kocsis szeretője.

2. Özvegyasszony nádfedeles háza,

Benne van a lánya vetett ágya.

Benne van a selyem ágy, dunna takaró,

Ez a kislány de kedvemre való.

3. Este viszik a menyasszony ágyát,

Elejtették a nyoszolya négy lábát.

Addig asszony nem fekszel az ágyra,

Míg meg nem lesz a nyoszolya négy lába.

A Népi Együttes fellépései és kirándulásai

Belföldi fellépések

Az együttes az 1980-as években igyekezett bekapcsolódni az országban megrendezett hagyományőrző találkozók programsorozataiba, ezért meghívásokra az szinte az egész ország területén felléptek. Többek között:

- Tápén

- Veresegyházán

- Gödöllőn

- Aszódon

- Sopronban

- Pécsen

- Szegeden.

Külföldi fellépések

Az 1970-es évek végén járt az együttes a volt NDK-ban, Schmalkaldenben. Egy hetes tartózkodásuk alatt nemcsak Schmalkaldenben, de a környékbeli településekben is bemutathatták tudásukat. Itt ismerkedhettek meg más, volt szocialista országok csoportjaival, köztük csehszlovák és lengyel csoportokkal.

1991. júniusában a francia Traina Patin Népi Együttes érkezett Zsámbokra, melynek meghívására a Zsámboki Népi Együttes 1992-ben Franciaországba utazott.

Az ott tartózkodás tíz napja alatt öt bemutatót tartottak a már említett második típusú lakodalmassal és több franciaországi nevezetességet tekintettek, látogattak meg.

Kirándulások

A népi együttes a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal szervezésében bemutatott lakodalmasért pénzt kapott. Ebből a pénzből fenntartották a művelődési házat és évente kirándulásokat szerveztek kül-, és belföldre is.

A hazai kirándulások érintették szinte az egész országot: a Dunántúlt, az Alföldet, az Északi-Középhegységet, Sárospatakot és környékét, Egert és a Szalajka-völgyet.

A külföldi kirándulások alkalmával eljutottak Erdélybe, a volt Csehszlovákiába kétszer, a volt NDK-ba kétszer és Ausztriába.